A legalapvetőbb motivációm mindig is az volt, hogy saját képességeimhez és tudásomhoz mérten a lehető leghasznosabban hozzak létre értékeket. Az, hogy mindezt hogyan és milyen módon tudtam megvalósítani a pályám alatt szerzett tudással folyamatosan változott és bővült. Annak a lehetősége viszont, hogy ezeket a megszerzett értékeket, tudást átadhatom másoknak, mindig is a legerősebb motiváló tényező maradt a számomra.

Mindig is könnyen és hasznosan tudtam együtt dolgozni a gyerekekkel. Úgy érzem, a tizenhárom éves szakmai tapasztalatom elég már ahhoz, hogy akkor is pontosan és hatékonyan tudjunk együtt tanulni az óráimon, ha közben jól érzik magukat, és sokat nevetnek.

Eddigi pedagógiai-módszertani munkámban fontos értéknek tartottam, hogy szinte kivétel nélkül legalább 14 éves korukig tanultak nálam a gyerekek, majd különböző együttesekben folytatták művészeti tevékenységeiket.

Intézményen belüli munkám során a kollégáimmal közösen szervezett programokon az együttműködések, a gyerekek felé a fellépésekor tanúsított odaadás és elkötelezettség, az egymás iránt érzett tiszteletteljes megnyilvánulások mind fontos tapasztalatok voltak.

A későbbiekben szeretnék minél több olyan tanórán kívüli programot szervezni, amiben projektszerűen több kompetenciát megmozgatva és a kötött tanulási környezettől elrugaszkodva tudjuk tanítani, élményekkel gazdagítani a gyerekeket.

Természetesen a zenei szakma még most is meghatározó, szerves része az életemnek. Folyamatosak a felkéréseim akár karnagyként, akár szervezetfejlesztőként vagy hangszeres művészként.

„Jó tanár, szerettem nála tanulni!” – Leon

„Sokat nevetünk az órákon.” – Petra

„Segített, hogy könnyebben beilleszkedjek a zenekarba.” – Andi