porpácziné tóth cecília

1973-1977 Győr, Zeneművészeti Szakközépiskola – Zongora szak

1977-1980 Debrecen, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola – Általános iskolai ének-Zeneiskolai szolfézstanár szak

1989-től a Körmendi Városi Vegyeskar tagja (egyik szólistája és szólamvezető)

1995-2004 ének tanulmányok (magánúton)

2003.  Szólóest – Színház, Körmend

2003. „Körmend Város Érdekében Kifejtett Oktató-nevelő Munkáért” díj arany fokozata – Körmend Város Önkormányzata

2019. Jubileumi emlékérem – Körmend Város Önkormányzata

1980–tól tanítok abban az intézményben, ahol én is tanultam. Pályám során minden korosztályt tanítottam – óvodásoktól a gimnáziumi tanulókig egyaránt. Célom az volt, hogy a gyermekeket rávezessem az éneklés örömére, a zene szeretetére, az együtt muzsikálás szépségeire. Úgy gondolom – a szülők és a tanítványaim visszajelzései alapján – ezt nagy részben sikerült megvalósítanom. Jelenleg nyugdíjas óraadóként oktatok, és a továbbiakban is azon szeretnék munkálkodni, hogy azok a gyermekek akik a zenetanulást választják, megismerjék, és megszeressék a zene csodálatos világát.

A gyermekekkel, a szülőkkel és a kollégáimmal is jó kapcsolatot alakítottam ki, ez az együttműködés fontos része az eredményes munkának. Szolfézstanárként arra törekszem, hogy az elmélet, (szolfézs) és a gyakorlat (hangszer) egymást segítve, az összefüggéseket kiemelve, hozzájáruljon a sikeres zenei tanulmányokhoz.

Eddigi pedagógiai-módszertani munkámban fontos értéknek tartom, hogy növendékeim közül többen is kapcsolatban vannak a zenével. Zeneművészeti Szakközépiskolát, Zeneművészeti Főiskolát, vagy Óvónőképzőt végeztek. Szívesen gondolok vissza a koncertekre, versenyekre, különösen amikor közreműködőként is ( zongorakísérő) részese lehettem a gyermekek sikeres szereplésének. Több volt tanítványom már a gyermekét hozza az iskolába.

Intézményen belüli munkám során a közösen szervezett programok (Karácsonyi hangverseny, Farsangi koncert, vizsgák stb.) lehetőséget biztosítottak mind a növendékek és szüleik, mind pedig a kollégák közötti jó kapcsolatok elmélyítésére, egymás mélyebb megismerésére.

Az intézményen kívüli rendezvények (közös hangverseny másik zeneiskolával, Sistrum Versenyek, Népdaléneklési Verseny, stb.) lehetővé tették, hogy a tanulók, és én is bepillantást nyerhettünk a megyei, és megyén kívüli művészeti iskolák életébe, az ott folyó munkába.

Egressy Béni, a Szózat zeneszerzőjének gondolatával köszöntöm mindazokat, akik belépnek azon az ajtón, ami a zene gyönyörű világába vezet.

„A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”